Hahó!

Múlt héten csoporttársamék, Sarlós Peti 

és Lovász Miki 

erre jártak, Sarasotába jöttek le egy orvosis konferenciára. Csütörtökön átbuszoztam hozzájuk.

Érdekes volt, hogy Orlandoban, noha ugyan arra a buszra szálltam vissza, mint amivel addig jöttem, betereltek a váróterembe, és csak az indulás előtt szállhattam vissza a buszra. És a váróterembe aki a város felől lépett be, azt fémdetektorral végignézték. Durva. A buszra meg amikor visszaszállt az ember, a váróteremből nem lehetett csak egyszerűen kisétálni a buszhoz, hanem mint a reptéren, elvan választva egy üvegfallal a váróterem a buszoktól, és indulás előtt kinyitják az ajtót, és akkor szépen egyesével lehet kisétálni a "terminál" részbe, és felszállni a buszra. Szóval nem tolonganak az emberek, mint a veszprémi buszpályaudvaron…

Petiék csütörtököt Tampában töltötték, ez a város, ahova az én buszom is beért. Megnézték a Dali múzeumot

, delfinshow-t

szép házakat a parton,

Egy ilyen házet elfogadnék...

, meg unatkozó emberek munkáját a strandon:

Itt is vannak unatkozó emberek :D

Innentől két napig állandó jelleggel hatan közlekedtünk az 5személyes autóval, úgyhogy minden rendőrautónál le kellett buknia valakinek a hátsó sorban. Amíg mentünk Sarasota felé a kocsival (1 óra kb) eléggé aggódtam, hogy mi lesz itt, mert eléggé fagyos volt a hangulat, meg aki úgy egyébként beszélgetett volna, az is aludt, mert ki volt merülve...

De aztán Sarasotában, ahol közvetlenül a tengerparton (Mexikói-öböl) volt a szálloda, volt a homokos parton egy a szállodához tartozó grillező hely, ahol 

Alul láthatóak a grillező helyhez tartozó asztalkák nádtetővel

aztán éjszakába nyúlóan sütögettünk, és nem csak a grillhúst öntözték a szakácsok alkohollal pácolás gyanánt, hanem mi is a torkunkat… Úgyhogy szerencsére elég hamar elszálltak a félelmeim, mert kiderült, hogy jófej emberek vannak ott, csak a szélrózsa minden irányából jöttek, és ők sem ismerték addig egymást, azért volt olyan fagyos a hangulat a kocsiban... De összehaverkodtunk, aztán a grillezés után sétáltunk a parton, meg úsztunk a medencében. Mondjuk az utolsó este kiderült, hogy elvileg nem szabadott volna este 10 után használni a medencét, de hát ezt mi ugye előtte nem tudtuk, és még csak véletlenül sem nem is sejtettük ugyebár…

Pénteken elmentünk alligátort nézni,

Ez egy aligátor. Minő meglepő.

de mivel esett az eső, ezért nem kenuztunk, hanem beültünk egy léghajóba, ami fedett volt (amit egy óriási propeller hajt a hajó hátulján) ami körbevitt minket a tavon, megmutogatta az alligátorokat, meg más élőlényeket, és elmesélt egy csomó érdekes dolgot arról a parkról. Pl hogy az alligátormama amikor ideje van a tojásoknak a kikelésre, akkor egyesével a szájába veszi a tojásokat, és megforgatja a nyelvével. Amelyikben mozgást érzékel, azt megroppantja, hogy a kisalligátor ki tudjon kelni. És amelyikben nem? Hát azt lenyeli, nehogy már kárbamenjen a sok értékes tápanyag… Meg hogy 60 éve áthoztak tavirózsát afrikából, gyönyörű lila virágai vannak,

Itt a tavirózsa a virágaival

az egyetlen baj vele, hogy annyira benőtte a tavat, hogy mostanában már irtani kell, mert különben minden más növényt kiszorít innen. Tavaly, amikor annyira hideg lett, hogy befagyott a tó, rengeteg hal elpusztult, és amikor olvadáskor a partra sodorta őket a víz, akkor megjelent egy halom madár, de úgy tűnt, hogy valami mérgező lehetett a halakban, mert a madarak miután bekajáltak, kifeküdtek a partra és nem mozdultak. Aztán megvizsgálták őket, és kiderült, hogy semmi bajuk, csak annyira teleették magukat a rengetek döglött hallal, hogy nem volt erejük mozdulni… :D

A szemerkélő eső ellenére sétáltunk egyet:

Itt így néz ki az erdő

És így néznek ki a pókok az erdőben...

Péntek este kipróbáltuk a jakuzzit és szaunát Petiék hotelében (működött), majd kocsmapartira mentünk. Ez volt a záróesemény a konferencián. Azt tudtam, hogy igazából Petiék sem teljesen hivatalosak a partira, mert az ő konferenciarészvételük nem tartalmazta a kocsmaparti 50 dolláros belépőjét. Ebből azt a következtetést is levontam, hogy én még annyira sem vagyok hivatalos oda, mert én még a konferenciának sem voltam résztvevője egyáltalán…  Amit nem tudtam, hogy mindezek után egész éjszaka a konferencia szervezőivel fogunk inni… Márpedig így történt. Na mindegy, az ingyenpálinkát lelkesen fogyasztották a vendégek, szervezőket és diákokat egyaránt beleértve, úgyhogy végülis nem volt gond. Meg mindenki nagyon jófej ott, teljesen olyan érzés, hogy ez a konferencia olyan, mint egy nagy család: mindenki ismer mindenkit, és mindenki segít mindenkinek.

Például ez alatt a 3 nap alatt mind egy Chevrolet Corvette-et,

mind egy 5.0és motorral rendelkező Ford Mustang GT-t is kipróbáltunk, merthogy ilyeneket béreltek itt a konferenciatagok, és ha már bérelték, akkor miért ne mutogassák meg a magyar diákoknak…

Lehet mégiscsak át kellene gondolni ezt a "magyarországon maradunk lelkesedésből éhbérért" dolgot...

Aztán Petiék szállodája csak szombatig szólt, úgyhogy nem volt hol aludni szombatról vasárnapra, erre az egyik házaspár mondta, hogy hát, nekünk van egy házunk nem messze a reptértől, tessék itt van egy kulcs, gyertek aludjatok ott, nem para… Jaaa, hogy ez itt úgy működik… Meglepett. A házuk egyébként gyönyörű volt, hatalmas nappali, antik hatású bútorok, a ház maga 4-5 éves…

Szombaton Tampában ebédeltünk és megnéztük az Akváriumot, ahol egy csomó olyan élőlényt láttam, amit eddig még nem. Pl olyan csikóhalat, ami úgy nézett ki, mintha növény lett volna…

Igen, középen ez a csikóhal.

Ja, meg itt úgy ünnepelték egy kissrácnak a születésnapját, hogy jött egy búvár a halak között boldog születésnapot táblával:

Este medencepartira voltunk hivatalosak, ami az újdonsült ismerősünknel kezdőtött, de ott ránkcsukták a medencét meg a jakuzzit fél 11-kor, úgyhogy átmentünk egy ismerősüknek a házába (az ismerős Magyarországon tartózkodott), ami egy hatalmas ház volt, saját medencével, amibe a jakuzziból folydogált át szépen a víz, és hotdogot sütöttünk a grillen, meg fürödtünk, meg tátottuk a szánkat a hatalmas nappali meg a ház láttán…

Ez a ház utcája, a kis kék foltok a házak mellett azt jelképezik, hogy minden háznak van saját medencéje

Ez maga a hatalmas ház, bal oldalt lent a medencével :D

Vasárnap megnéztük az USA legszebb strandját Siesta Key-n,

aztán én elindultam visszafelé, Peti elvitt Tampáig, aztán a busszal vissza Nagyapához…

Vicces híd Tampa és Sarasota közt.

Ami még érdekes volt most pénteken, hogy végre találtam egy helyet, ahol lehet zongorázni, óránként 6 dollárért. Odamentem, gyakoroltam, aztán jött egy zongoratanárnő, mert neki volt ott órája utánam. Valamiért a diák késett fél órát, aminek nagyon örültem, mert a zongoratanárnővel összehaverkodtunk, meg mutatott egy csomó mindent, kiderült, hogy ő jazzzongorista volt, és csak az utóbbi években kezdett el klasszikus zenét játszani. Ehhel képest leült, és eljátszotta Chopin Fantasie impromptu-ját úgy, hogy leesett az állam… Aztán meg játszott egy kis jazz-t, amitől mégjobban leesett az állam. Úgyhogy gondolkozom rajta, hogy elmenjek hozzá egy zongoraórára, mert bőven megérné :D

Egyelőre kb ennyi, majd jelentkezem, ha történik valami érdekes :D

Cső,

Balázs