Monday, October 24, 2011

3. bejegyzés - sokadik hét

Kedves Emberek!

Mivel mostanában nem sok minden történt, inkább nem írtam semmiségekről. Most sem történt semmi, de most már elég semmi történt ahhoz, hogy írjak róla.

Nagyjából beállt az életem egy kellemes ritmusra: két nap a konditeremben, egy nap off. Két nap a konditeremben, 1 nap off.... A konditeremben kb 2 órát töltök, de mivel fél óra az út oda biciklivel, fél óra vissza, ezért egy konditerem az egy fél napos program. Hátha még megtoldom a két órás internetezéssel…



Na ez itt a buszmegálló. Nem valami nagyon jól kiépített, mint láthatjátok. Mondjuk buszok sem nagyon járnak. Iskolabuszok igen, abból rengeteg van. És tényleg sárgák. Egyszer egyet a mi házunk előtt is láttam, de az szerintem csak eltévedt…
Ez itt egy iskolabusz. Nem a házunk előtt.


Itt nagy divatja van a telefonálásnak, kb mindent el tudsz intézni telefonon keresztül, amit otthon személyesen valami irodában/interneten intéznél. Egy csomószor először csak egy automatával beszélsz (igen, beszélsz, be kell mondani a telefonba, hogy mit akarsz, és az automata beszédfelismer téged). Utána beszélsz élő emberrel. De kb mindent el tudsz intézni telefonon át. A legtöbb reklám is a tévében úgy végződik, hogy „Hívd a 1-800-***-**** számot!”. Szóval még a reklámok is a telefonra építenek.

Mielőtt kijöttem volna, Dt (Zsóka) ismerve eddigi életmódomat, utasításba adta, hogy szigorúan pihennem kell, és nem csak testileg, hanem agyilag is. Úgyhogy meg lett mondva, hogy nem tervezhetem el előre, hogy mit fogok csinálni :D. Hát, félsikert értem el, nincsen beosztva az életem percre pontosan előre 2 hétre, hanem mindig csak a következő fél napot gondolom át nagy vonalakban…  Jó eredményt értem el, a vérnyomásom is csökkent már 5-10 Hgmm-t az egyhónapnyi relaxációs kúra eredményeképpen :D

Múlt héten Biketoberfest volt, ami azt jelenti, hogy 4 napra kb 100.000 motoros az államok minden részéről leruccant ide a városba. Komolyan mondom, mindenhol motorok voltak, ha nagy motorimádó lennék, csorgott volna a nyálam a jobbnál jobb motorok után. Rengetegen voltak… Az egész város felpezsdült, mindenhol fesztiválhangulat, bikinis lányok mosták a motorokat 5 dollárért… Nem volt rossz. Bár nem kell mondanom, milyen megjegyzéseket tettek, amikor megálltam a piros lámpánál 30 Harley Davidson-os mellett a kis kempingbiciklimmel… Csak emlékeztetőül:

Ez itt Fekete Bob, a biciklim...

és pedig egy Harley.


Nagyapával napi 3-4 órát sakkozunk, váltakozó sikerrel. Hagy melyikünk nyer, az attól függ, hogy melyikünk fáradtabb éppen aznap. Mert aki fáradt, az hibázik. Aki hibázik, az veszít :D

Clio, az egyik macska annyira megbarátkozott velem, hogy Nagyapa gondolkodik rajta, hogy hazaküldje velem… Hevesen tiltakozom ellene.

Eszméletlenül lehűlt a levegő mostanában. Tegnap jöttem haza fél hét körül a kis kempingbiciklmen (Fekete Bob!), és fáztam a rövidgatya-póló összeállításban. Nem tudom otthon mi a helyzet, de itt igen hideg lett, úgyhogy most már lehet, hogy hosszúujjú pólót kell magammal vinni esténként… Szörnyű, egyszerűen szörnyű… Amúgy sose tudom, hogy mennyire van meleg/hideg, mert itt Fahrenheitben mérik a hőmérsékletet. Az a jó, hogy könnyú átszámolni, mert Celsius = (Fahrenheit-32)*5/9… :S

Itt nagy divatja van a Halloween-ra készülésnek:



Ezt az utcanévtáblát találtam:
"Rejtett dombok utca" Mint már írtam itt nincsenek dombok.  Ezért felettébb viccesnek találtam a rejtett dombok elnevezést. Hova rejtették őket, a föld alá??? 


Egyszer voltam a strandon. Csak térdig mentem be az óceánba. Illetve az én tervem az volt, hogy csak térdig, de aztán két hullám úgy döntött, hogy inkább legyek tök vizes. Vagy hát hogy tökig vizes, hogy egészen pontos legyek…
Nem olyan rossz hely ez... :D

Mostanra ennyi.

Puszi mindenkinek,
Balázs

Monday, October 3, 2011

2. bejegyzés - 2-3. hét

Kedves Blogolóim!

Eltelt megint egy pár nap.
Ami történt, röviden:
Gyurikáéknál voltam múlt hétvégén (szept. 24-25), voltunk viziparkban, moziban, masszíroztam. Hétfőn visszajöttem, azóta vettünk biciklit, találtunk netezős helyet (torrentezni nem lehet sajnos), valamint a macskák megszoktak annyira, hogy most már előszeretettel terpeszkednek el mellettem, de még inkább az én helyemen, mindenhol rengeteg macskaszőrt hagyva maguk után. :S
Ő Lucy, sokéves (8-9). Ha kaja van nálad, a legjobb barátod. Ha nincs, akkor  viszont elfelejtheted...

Clio, és lánya, CC (CC=CarbonCopy=pontos másolat)

Hosszabban:
Pénteken érkeztem meg Gyurikáékhok, akkor írtam az előző blogot.
Szombaton a víziparkban voltunk, tök jó volt. De hát Florida időjárása olyan ebben az esős évszakban, hogy minden nap esik, úgyhogy délután 2-3 körül haza kellett jönnünk, mert elkezdett zuhogni az eső, és villámlott is, és ilyenkor mindenkit kizavarnak a ízből, mivelhogy Florida legmagasabb hegye is csak 125 méter, és az sem itt van, hanem 600 km-el arrébb, ezért elég sanszos, hogy a helyi magaslatnak számító csúzdákba csap bele a villám.
Ez az egyik óriástölcsér. A kevésbé félelmetes. 
Nem aprózták el a méreteket. Óriáscső, 4 emberes úszógumival :D

A félelmesetesebb óriástölcsér. Be van fedve, úgyhogy amikor hirtelen eltűnik alólad a talaj és beleesel a tölcsérbe, nem látsz mást, csak ahogy a hipnotikus fekete-fehér minta mozog előtted. Igazán szürreális.

Ezt kihagytuk. Pedig jól néz ki.

Csak hogy fogalmatok legyen a tölcsér méreteiről :D

Úgyhogy szépen hazatipliztunk, aztán lett kaja, meg pihi. Gyurikával hajnali 3-4-ig dumáltunk, mindenféléről. Új lakásba  költöztek, ami nagyon hangulatos és szépen berendezett. Sajnos no kép nincs.

Vasárnap megmasszíroztam Szilvit, meg elmentünk moziba, megnéztük a Killer Elite-t, amit a kritikák nagyon alulértékeltek, pedig nem volt rossz egyáltalán. Közben eszembe jutott, amin 2 hete gondolkodtam, hogy mi volt a 4. film a repülőn idefele, amit láttam, és rájöttem, hogy a „Vizet az elefántoknak”, ami egyébként egészen jó volt, nem tudom, miért nem tudtam 2 hétig visszaemlékezni a filmre…

Hétfőn reggel visszavonatoztam, azóta megint Nagyapánál vagyok, és minden visszatért a régi álmos kerékvágásba. Kedden gulyást főztem, Apu-módra, azaz 7 órán keresztül, de ennek eredményeképpen igen ízletes lett. Pedig errefelé se gulyáskrém, se erős pista, se pirosarany... Úgyhogy szenvedtem is, hogy mivel ízesítsek... :D
Álmos kerékvágás 1.

Álmos kerékvágás 2.

Első biciklitúrámnál találtam ezt a mólót.

Álmos kerékvágás 3.

Van biciklim mostmár, 7 sebességes, de hát mint említettem dombok híján elég is ennyi, nem kell váltogatni igazából. Szerencsére itt türelmesek az autósok, úgyhogy nincs halálfélelmem az utakon.
Fekete Bob

Gyurikáéktól elhoztam kb 30 DVD-t, és 3-4 könyvet, hogy legyen mit néznem/olvasnom, mert Nagyapa ezeknek híján volt, letölteni meg ugye nem tudok. Hoztam egy Vavyan Fable könyvet, amit még nem olvastam, és változatlanül nagyon jó szövege van az írónőnek, úgyhogy aki nem ismeri, annak csak ajánlani tudom. Az ő könyveinél érzem mindig, hogy jó, hogy magyar vagyok. Ha valaki megpróbálná bármilyen más nyelvre lefordítani, kb soronként csillagozhatná meg, hogy *lefordíthatatlan szójáték.


Ami még nagy örömömre szolgál, hogy a „Rém hangosan és irtó közel” című könyv, ami igen gyorsan a kedvenc könyveim élmezőnyébe lépett, hamarosan megfilmesítésre kerül. Szóval másnak is feltűnt, hogy nem rossz a könyv. Kicsit félek, hogy nem lesz jó a film, de hát Sandra Bullock játszik benne, úgyhogy reménykedem a lehetetlenben (ti. hogy a jó könyvből sikerül jó filmet csinálni.)

Kb ennyi a mostani történet.
Minden jót mindenkinek!
Balázs