Utolsó blogbejegyzés

Kedves Blogolók!

Elérkeztünk az utolsó blogbejegyzéshez.

Röviden:

- A nov 12-13-ás hétvégét Gyurikáéknál, unokatesóméknál töltöttem megint lent délen.

- A nov 19-20-ás hétvégén vitorlázórepülőztem, valamint Andival, egy itteni doktornővel elmentünk St. Augustinba egy napra körülnézni, ami egy történelmi város.

- A nov 26-27-és hétvégén semmi különös nem történt, de sikerült végre a februári síelés foglalását elindítani.

- Pár nap múlva elindulok hazafele, úgyhogy el kell adnom Fekete Bob-ot, a biciklimet. Nevetségesen alacsony áron, de hát mit tehessen az ember, gazdasági válság van.

Gyurikáék még mindig Miami-tól nem messze, Pompano Beach-en laknak, ami innen vonattal mintegy 5-6 óra. A vonatút most is olyan volt, mint a múltkor, attól eltekintve, hogy most nem aludtam végig. Nem, most sem a táj szépsége varázsolt el, hanem még a múltkor elhoztam Gyurikáéktól kb 20-25 filmet, és azokból még maradt 3-4, amit megnéztem a lefeleúton. Amint leértem, rögtön kocsiba ültünk, és Gyurival átmentünk egyik ismerőséhez, ahol éppen parti volt a szociológia szakos hallgatóknak. Nem voltunk sokan, 6-7 ember, és hát a szociológusok egy külön állatfaj, rá kellett jönnöm (csak úgy, mint az orvosok). Nagyon durva, hogy igazából bármilyen témában sokkal mélyebbre látnak, mint az átlagember. Jól éreztem magam, egy csomó magasröptű beszélgetés zajlott rengeteg témában. Beszéltünk a

-   harmadik világ országairól,

-  arról hogy Haiti (az egyik lány onnan származott) kezdi elveszíteni a kultúráját (saját kaják, saját ruha, saját nyelv) mert az amerikanizáció olyan erős náluk,

- arról hogy a Disney filmekben található rejtett szexuális utalások (amikért rengetegszer perelték már be a Disney-t), valamint politikailag egyáltalán nem korrekt szerepábrázolások (pl az Oroszlánkirályban a hiénáknak, és csak a hiénáknak latin-amerikai akcentusa van) hogyan hatnak a személyiségfejlődésünkre...

- Vagy hogy például rasszizmusnak számít-e, ahogyan a cigányokat kezeljük ma Magyarországon (például ugye mindenki tudja, hogy a cigányok vérében van hegedülés, és a népi zene. De valóban így van? Vagy mivel ez volt a cigányoknak az egyetlen lehetősége „kiemelkedni a szegénységből”, ezért már gyerekkorban erre nevelték a gyerekeiket, és köze sincsen az egésznek a genetikához??)…

Szóval sokmindenről folyt a szó, ami elvarázsolt, hogy mindenki iszonyatosan jól tudott vitázni (véglis ezt tanítják nekik), de úgy, hogy az sosem csapott át veszekedésbe. Szóval érdekes volt látni, de elgondolkodtam, hogy szép-szép, hogy ennyire tudnak a sorok között olvasni, de mennyivel viszi ez előrébb a világot? Meg is kérdeztem Gyurit, aki azt mondta, hogy ezen ő is sokat gondolkozott, és hogy az egyik oktatója mondta azt, hogy „Legyél NEM-rasszista, legyél NEM-szexista, és neveld erre a gyerekeidet is. Máris előrébb vitted a világot.”

Szombaton a tengerparton reggeliztünk, kicsit szeles volt, de a kaja és a kilátás gyönyörű volt.

Na jó, ez egy képeslap-kép, és a valóság sosem ennyire szép, de azért gondoltam beteszem ide ezt a képet.

Aztán elmentünk egy olyan helyre, ahol lehetett minigolfozni, laser tag-ezni (amikor lézerpisztollyal lövöldöztök egymásra, és van rajtad egy mellény, ami érzi, ha lelőttek – minél több embert lelősz, annál több pont, minél többször lelőnek, annál kevesebb…), gokartozni, játékgépeken játszani… Jó-jó, az átlagéletkor 10 és 14 között volt, de ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat :D

Laser tag

Vasárnap Bar-B-Q-ztunk kint egy parkban, ez kb a magyar grillazésnek felel meg. Dumáltunk, meg sütöttünk csirkét, steak-et, kukoricát, virslit…

Hétfőn Gyurival elmentünk Montain-Bike-ozni (nem mintha lennének hegyek). Egyik Nemzeti parkban vannak kijelölt bicikli utak, ami direkt ilyenre van, kaptam rendesen bukósisakot, bicikliskesztyűt, erre tervezett mountain bike-ot… Hát, néha örültem, hogy volt rajtam sisak. Mindenesetre nagy élmény volt, egy óráig az adrenalin az egekben, közben meg tök jó edzés – tetszett a dolog.

Ez ugyan jól láthatóan nem én vagyok, de ilyesmit csináltunk.

Egy csomót társasoztunk, főztünk, wii-ztünk, úgyhogy gyorsan elment az a pár nap, amit ott töltöttem, kedden reggel már vonatoztam is hazafelé.

Keddtől szombatig semmi érdekes. Nagyapával itthon. Sajnos a kondizás egyre ritkábban jött össze, ellustultam :(.

Szombaton St. Augustin-ba mentünk Andival, a doktornővel akit még Sarasotában ismertem meg a konferencián.

St. Augustin az első telepes város az USA-ban, a portugálok-spanyolok hozták létre, jóval azelőtt, mint hogy északabbra az angolok betették volna ide a lábukat. Azért pont itt, mert elindultak ugye otthonról, és hogy el ne tévedjenek, ugyan azon a szélességi körön maradtak, amin indultak, és az pont ide ért ki. Akkor elnevezték ezt a helyet Floridának – 40 évig az egész Észak-Amerikai kontinenst, a mai Alaszkát és Kanadát is beleértve Floridának hívták…

A város egy kellemes, hangulatos kisváros. Ami különlegessé teszi Amerika többi részével szemben, hogy a belvárosban, ami tele van turistákkal, kisbuszok járnak, meg gyalogosok. Igen ritka az ilyen sétálós hely ebben az országban, jó volt, kicsit európainak érződött.

A jobboldali épületben lévő kis szökőkutas ki- vagy beülős étteremben ebédeltünk...

A helyi erődnél volt ágyúlövés, sosem hallottam még élőben ágyúdördülést, hát eléggé hangos.

Aztán elmentünk az Ifjúság Forrása parkba, ahol láttunk egy planetáriumi előadást, hogy hogyan tájékozódtak régen a csillagok meg a nap alapján, ittunk az Ifjúság Forrásából, láttuk, hogy hol lépett először partra európai ember ezen a kontinensen, és láttunk albínó pávát.

Az ifjúság forrása park

Sétáltunk a város privát egyetemének a területén, ahol óránként túrákat vezetnek az érdeklődő turistáknak, egy gyönyörű épületben vannak a koleszok, meg talán az órák is. Talán emlékeztek még (én már nem emlékeztem rá…) a tavalyi blogból arra a gazdag amerikaira a 19 századból, aki a vasutat építette le egészen Key West szigetéig, nah ő építette ezt ez egyetemet is.

Láttunk egy hotelt is, aminek az alagsorában ma már étterem van, de ugyanott az 1900-as évek elején a „Világ legnagyobb beltéri medencéje” volt, jó kis kénes büdös vízzel :D Amúgy itt nem tudsz egy városon se végigmenni úgy, hogy ne találj valamit, ami a világ legnagyobb, legelső, legszebb, leg-leg-legvalamilye ne lenne. Pl Daytona Beach a világ leghíresebb strandja, tudtátok? :D

Ma...

...és régen.

Vasárnap Nagyapával elmentünk vitorlázórepülőzni, Nagyapa nem ült fel, csak én mentem egy kört. (A történethez hozzátartozik, hogy régen Nagyapa nemzetközi versenyeken vett részt a saját vitorlázórepülőjével, és volt vitorlázórepülő-oktató cége is – kár, hogy mire én belenőttem ebbe, addigra ő már kinőtt belőle). Szóval nem Nagyapával repültem, de így is nagy élmény volt, kipróbálhattam, hogyan reagál a repülő, ha mozgatom a botkormányt, meg ilyenek. Tetszett :D Nagyon :D

Azóta megint nem történt sok újdonság, próbáljuk a síelést a tesóimmal és a pécsiekkel végre lefoglalni, 12-en megyünk, úgyhogy ha nem lesz hó, akkor is biztos, hogy jól fogunk szórakozni. De azért inkább legyen hó…

Megnéztem a Hugo című filmet, mert tetszett a képi világa a bemutató alapján, és kellemesen csalódtam a film cselekményében, ami egy igaz történet alapján készült. Jó volt, de ha moziban nézitek, akkor szigorúan 3D-ben! :D

Csütörtök este indul a repülőm hazafele, úgyhogy péntek délutántól elérhető vagyok a magyar telefonomon, meg úgy általában interneten.

Egy pár napot Pesten töltök, aztán kb egy hetet Pécsett, aztán pár napot Bécsben, aztán egy hetet Mainz-ban (dec 17-dec 23), aztán az ünnepeket otthon, aztán január 2-től Mainzban nekiugrom a hatodéves gyakorlataimnak a német egészségügyi rendszerben, német nyelven :D. Drukkoljatok.

A blogot onnan folytatom, szerintem megmarad ugyanezen név alatt, nem írom át egyfulopnemetbe.blogspot.hu-ra… :D

Mindenkinek boldog decembert, kellemes ünnepeket kívánok, és köszönöm az érdeklődést azoknak, akik velem tartottak :D

Pussssszi,

Balázs

Hahó!

Múlt héten csoporttársamék, Sarlós Peti 

és Lovász Miki 

erre jártak, Sarasotába jöttek le egy orvosis konferenciára. Csütörtökön átbuszoztam hozzájuk.

Érdekes volt, hogy Orlandoban, noha ugyan arra a buszra szálltam vissza, mint amivel addig jöttem, betereltek a váróterembe, és csak az indulás előtt szállhattam vissza a buszra. És a váróterembe aki a város felől lépett be, azt fémdetektorral végignézték. Durva. A buszra meg amikor visszaszállt az ember, a váróteremből nem lehetett csak egyszerűen kisétálni a buszhoz, hanem mint a reptéren, elvan választva egy üvegfallal a váróterem a buszoktól, és indulás előtt kinyitják az ajtót, és akkor szépen egyesével lehet kisétálni a "terminál" részbe, és felszállni a buszra. Szóval nem tolonganak az emberek, mint a veszprémi buszpályaudvaron…

Petiék csütörtököt Tampában töltötték, ez a város, ahova az én buszom is beért. Megnézték a Dali múzeumot

, delfinshow-t

szép házakat a parton,

Egy ilyen házet elfogadnék...

, meg unatkozó emberek munkáját a strandon:

Itt is vannak unatkozó emberek :D

Innentől két napig állandó jelleggel hatan közlekedtünk az 5személyes autóval, úgyhogy minden rendőrautónál le kellett buknia valakinek a hátsó sorban. Amíg mentünk Sarasota felé a kocsival (1 óra kb) eléggé aggódtam, hogy mi lesz itt, mert eléggé fagyos volt a hangulat, meg aki úgy egyébként beszélgetett volna, az is aludt, mert ki volt merülve...

De aztán Sarasotában, ahol közvetlenül a tengerparton (Mexikói-öböl) volt a szálloda, volt a homokos parton egy a szállodához tartozó grillező hely, ahol 

Alul láthatóak a grillező helyhez tartozó asztalkák nádtetővel

aztán éjszakába nyúlóan sütögettünk, és nem csak a grillhúst öntözték a szakácsok alkohollal pácolás gyanánt, hanem mi is a torkunkat… Úgyhogy szerencsére elég hamar elszálltak a félelmeim, mert kiderült, hogy jófej emberek vannak ott, csak a szélrózsa minden irányából jöttek, és ők sem ismerték addig egymást, azért volt olyan fagyos a hangulat a kocsiban... De összehaverkodtunk, aztán a grillezés után sétáltunk a parton, meg úsztunk a medencében. Mondjuk az utolsó este kiderült, hogy elvileg nem szabadott volna este 10 után használni a medencét, de hát ezt mi ugye előtte nem tudtuk, és még csak véletlenül sem nem is sejtettük ugyebár…

Pénteken elmentünk alligátort nézni,

Ez egy aligátor. Minő meglepő.

de mivel esett az eső, ezért nem kenuztunk, hanem beültünk egy léghajóba, ami fedett volt (amit egy óriási propeller hajt a hajó hátulján) ami körbevitt minket a tavon, megmutogatta az alligátorokat, meg más élőlényeket, és elmesélt egy csomó érdekes dolgot arról a parkról. Pl hogy az alligátormama amikor ideje van a tojásoknak a kikelésre, akkor egyesével a szájába veszi a tojásokat, és megforgatja a nyelvével. Amelyikben mozgást érzékel, azt megroppantja, hogy a kisalligátor ki tudjon kelni. És amelyikben nem? Hát azt lenyeli, nehogy már kárbamenjen a sok értékes tápanyag… Meg hogy 60 éve áthoztak tavirózsát afrikából, gyönyörű lila virágai vannak,

Itt a tavirózsa a virágaival

az egyetlen baj vele, hogy annyira benőtte a tavat, hogy mostanában már irtani kell, mert különben minden más növényt kiszorít innen. Tavaly, amikor annyira hideg lett, hogy befagyott a tó, rengeteg hal elpusztult, és amikor olvadáskor a partra sodorta őket a víz, akkor megjelent egy halom madár, de úgy tűnt, hogy valami mérgező lehetett a halakban, mert a madarak miután bekajáltak, kifeküdtek a partra és nem mozdultak. Aztán megvizsgálták őket, és kiderült, hogy semmi bajuk, csak annyira teleették magukat a rengetek döglött hallal, hogy nem volt erejük mozdulni… :D

A szemerkélő eső ellenére sétáltunk egyet:

Itt így néz ki az erdő

És így néznek ki a pókok az erdőben...

Péntek este kipróbáltuk a jakuzzit és szaunát Petiék hotelében (működött), majd kocsmapartira mentünk. Ez volt a záróesemény a konferencián. Azt tudtam, hogy igazából Petiék sem teljesen hivatalosak a partira, mert az ő konferenciarészvételük nem tartalmazta a kocsmaparti 50 dolláros belépőjét. Ebből azt a következtetést is levontam, hogy én még annyira sem vagyok hivatalos oda, mert én még a konferenciának sem voltam résztvevője egyáltalán…  Amit nem tudtam, hogy mindezek után egész éjszaka a konferencia szervezőivel fogunk inni… Márpedig így történt. Na mindegy, az ingyenpálinkát lelkesen fogyasztották a vendégek, szervezőket és diákokat egyaránt beleértve, úgyhogy végülis nem volt gond. Meg mindenki nagyon jófej ott, teljesen olyan érzés, hogy ez a konferencia olyan, mint egy nagy család: mindenki ismer mindenkit, és mindenki segít mindenkinek.

Például ez alatt a 3 nap alatt mind egy Chevrolet Corvette-et,

mind egy 5.0és motorral rendelkező Ford Mustang GT-t is kipróbáltunk, merthogy ilyeneket béreltek itt a konferenciatagok, és ha már bérelték, akkor miért ne mutogassák meg a magyar diákoknak…

Lehet mégiscsak át kellene gondolni ezt a "magyarországon maradunk lelkesedésből éhbérért" dolgot...

Aztán Petiék szállodája csak szombatig szólt, úgyhogy nem volt hol aludni szombatról vasárnapra, erre az egyik házaspár mondta, hogy hát, nekünk van egy házunk nem messze a reptértől, tessék itt van egy kulcs, gyertek aludjatok ott, nem para… Jaaa, hogy ez itt úgy működik… Meglepett. A házuk egyébként gyönyörű volt, hatalmas nappali, antik hatású bútorok, a ház maga 4-5 éves…

Szombaton Tampában ebédeltünk és megnéztük az Akváriumot, ahol egy csomó olyan élőlényt láttam, amit eddig még nem. Pl olyan csikóhalat, ami úgy nézett ki, mintha növény lett volna…

Igen, középen ez a csikóhal.

Ja, meg itt úgy ünnepelték egy kissrácnak a születésnapját, hogy jött egy búvár a halak között boldog születésnapot táblával:

Este medencepartira voltunk hivatalosak, ami az újdonsült ismerősünknel kezdőtött, de ott ránkcsukták a medencét meg a jakuzzit fél 11-kor, úgyhogy átmentünk egy ismerősüknek a házába (az ismerős Magyarországon tartózkodott), ami egy hatalmas ház volt, saját medencével, amibe a jakuzziból folydogált át szépen a víz, és hotdogot sütöttünk a grillen, meg fürödtünk, meg tátottuk a szánkat a hatalmas nappali meg a ház láttán…

Ez a ház utcája, a kis kék foltok a házak mellett azt jelképezik, hogy minden háznak van saját medencéje

Ez maga a hatalmas ház, bal oldalt lent a medencével :D

Vasárnap megnéztük az USA legszebb strandját Siesta Key-n,

aztán én elindultam visszafelé, Peti elvitt Tampáig, aztán a busszal vissza Nagyapához…

Vicces híd Tampa és Sarasota közt.

Ami még érdekes volt most pénteken, hogy végre találtam egy helyet, ahol lehet zongorázni, óránként 6 dollárért. Odamentem, gyakoroltam, aztán jött egy zongoratanárnő, mert neki volt ott órája utánam. Valamiért a diák késett fél órát, aminek nagyon örültem, mert a zongoratanárnővel összehaverkodtunk, meg mutatott egy csomó mindent, kiderült, hogy ő jazzzongorista volt, és csak az utóbbi években kezdett el klasszikus zenét játszani. Ehhel képest leült, és eljátszotta Chopin Fantasie impromptu-ját úgy, hogy leesett az állam… Aztán meg játszott egy kis jazz-t, amitől mégjobban leesett az állam. Úgyhogy gondolkozom rajta, hogy elmenjek hozzá egy zongoraórára, mert bőven megérné :D

Egyelőre kb ennyi, majd jelentkezem, ha történik valami érdekes :D

Cső,

Balázs

3. bejegyzés - sokadik hét

Kedves Emberek!

Mivel mostanában nem sok minden történt, inkább nem írtam semmiségekről. Most sem történt semmi, de most már elég semmi történt ahhoz, hogy írjak róla.

Nagyjából beállt az életem egy kellemes ritmusra: két nap a konditeremben, egy nap off. Két nap a konditeremben, 1 nap off.... A konditeremben kb 2 órát töltök, de mivel fél óra az út oda biciklivel, fél óra vissza, ezért egy konditerem az egy fél napos program. Hátha még megtoldom a két órás internetezéssel…

Na ez itt a buszmegálló. Nem valami nagyon jól kiépített, mint láthatjátok. Mondjuk buszok sem nagyon járnak. Iskolabuszok igen, abból rengeteg van. És tényleg sárgák. Egyszer egyet a mi házunk előtt is láttam, de az szerintem csak eltévedt…

Ez itt egy iskolabusz. Nem a házunk előtt.

Itt nagy divatja van a telefonálásnak, kb mindent el tudsz intézni telefonon keresztül, amit otthon személyesen valami irodában/interneten intéznél. Egy csomószor először csak egy automatával beszélsz (igen, beszélsz, be kell mondani a telefonba, hogy mit akarsz, és az automata beszédfelismer téged). Utána beszélsz élő emberrel. De kb mindent el tudsz intézni telefonon át. A legtöbb reklám is a tévében úgy végződik, hogy „Hívd a 1-800-***-**** számot!”. Szóval még a reklámok is a telefonra építenek.

Mielőtt kijöttem volna, Dt (Zsóka) ismerve eddigi életmódomat, utasításba adta, hogy szigorúan pihennem kell, és nem csak testileg, hanem agyilag is. Úgyhogy meg lett mondva, hogy nem tervezhetem el előre, hogy mit fogok csinálni :D. Hát, félsikert értem el, nincsen beosztva az életem percre pontosan előre 2 hétre, hanem mindig csak a következő fél napot gondolom át nagy vonalakban…  Jó eredményt értem el, a vérnyomásom is csökkent már 5-10 Hgmm-t az egyhónapnyi relaxációs kúra eredményeképpen :D

Múlt héten Biketoberfest volt, ami azt jelenti, hogy 4 napra kb 100.000 motoros az államok minden részéről leruccant ide a városba. Komolyan mondom, mindenhol motorok voltak, ha nagy motorimádó lennék, csorgott volna a nyálam a jobbnál jobb motorok után. Rengetegen voltak… Az egész város felpezsdült, mindenhol fesztiválhangulat, bikinis lányok mosták a motorokat 5 dollárért… Nem volt rossz. Bár nem kell mondanom, milyen megjegyzéseket tettek, amikor megálltam a piros lámpánál 30 Harley Davidson-os mellett a kis kempingbiciklimmel… Csak emlékeztetőül:

Ez itt Fekete Bob, a biciklim...

és pedig egy Harley.

Nagyapával napi 3-4 órát sakkozunk, váltakozó sikerrel. Hagy melyikünk nyer, az attól függ, hogy melyikünk fáradtabb éppen aznap. Mert aki fáradt, az hibázik. Aki hibázik, az veszít :D

Clio, az egyik macska annyira megbarátkozott velem, hogy Nagyapa gondolkodik rajta, hogy hazaküldje velem… Hevesen tiltakozom ellene.

Eszméletlenül lehűlt a levegő mostanában. Tegnap jöttem haza fél hét körül a kis kempingbiciklmen (Fekete Bob!), és fáztam a rövidgatya-póló összeállításban. Nem tudom otthon mi a helyzet, de itt igen hideg lett, úgyhogy most már lehet, hogy hosszúujjú pólót kell magammal vinni esténként… Szörnyű, egyszerűen szörnyű… Amúgy sose tudom, hogy mennyire van meleg/hideg, mert itt Fahrenheitben mérik a hőmérsékletet. Az a jó, hogy könnyú átszámolni, mert Celsius = (Fahrenheit-32)*5/9… :S

Itt nagy divatja van a Halloween-ra készülésnek:

Ezt az utcanévtáblát találtam:

"Rejtett dombok utca" Mint már írtam itt nincsenek dombok.  Ezért felettébb viccesnek találtam a rejtett dombok elnevezést. Hova rejtették őket, a föld alá??? 

Egyszer voltam a strandon. Csak térdig mentem be az óceánba. Illetve az én tervem az volt, hogy csak térdig, de aztán két hullám úgy döntött, hogy inkább legyek tök vizes. Vagy hát hogy tökig vizes, hogy egészen pontos legyek…

Nem olyan rossz hely ez... :D

Mostanra ennyi.

Puszi mindenkinek,

Balázs

2. bejegyzés - 2-3. hét

Kedves Blogolóim!

Eltelt megint egy pár nap.

Ami történt, röviden:

Gyurikáéknál voltam múlt hétvégén (szept. 24-25), voltunk viziparkban, moziban, masszíroztam. Hétfőn visszajöttem, azóta vettünk biciklit, találtunk netezős helyet (torrentezni nem lehet sajnos), valamint a macskák megszoktak annyira, hogy most már előszeretettel terpeszkednek el mellettem, de még inkább az én helyemen, mindenhol rengeteg macskaszőrt hagyva maguk után. :S

Ő Lucy, sokéves (8-9). Ha kaja van nálad, a legjobb barátod. Ha nincs, akkor  viszont elfelejtheted...

Clio, és lánya, CC (CC=CarbonCopy=pontos másolat)

Hosszabban:

Pénteken érkeztem meg Gyurikáékhok, akkor írtam az előző blogot.

Szombaton a víziparkban voltunk, tök jó volt. De hát Florida időjárása olyan ebben az esős évszakban, hogy minden nap esik, úgyhogy délután 2-3 körül haza kellett jönnünk, mert elkezdett zuhogni az eső, és villámlott is, és ilyenkor mindenkit kizavarnak a ízből, mivelhogy Florida legmagasabb hegye is csak 125 méter, és az sem itt van, hanem 600 km-el arrébb, ezért elég sanszos, hogy a helyi magaslatnak számító csúzdákba csap bele a villám.

Ez az egyik óriástölcsér. A kevésbé félelmetes. 

Nem aprózták el a méreteket. Óriáscső, 4 emberes úszógumival :D

A félelmesetesebb óriástölcsér. Be van fedve, úgyhogy amikor hirtelen eltűnik alólad a talaj és beleesel a tölcsérbe, nem látsz mást, csak ahogy a hipnotikus fekete-fehér minta mozog előtted. Igazán szürreális.

Ezt kihagytuk. Pedig jól néz ki.

Csak hogy fogalmatok legyen a tölcsér méreteiről :D

Úgyhogy szépen hazatipliztunk, aztán lett kaja, meg pihi. Gyurikával hajnali 3-4-ig dumáltunk, mindenféléről. Új lakásba  költöztek, ami nagyon hangulatos és szépen berendezett. Sajnos no kép nincs.

Vasárnap megmasszíroztam Szilvit, meg elmentünk moziba, megnéztük a Killer Elite-t, amit a kritikák nagyon alulértékeltek, pedig nem volt rossz egyáltalán. Közben eszembe jutott, amin 2 hete gondolkodtam, hogy mi volt a 4. film a repülőn idefele, amit láttam, és rájöttem, hogy a „Vizet az elefántoknak”, ami egyébként egészen jó volt, nem tudom, miért nem tudtam 2 hétig visszaemlékezni a filmre…

Hétfőn reggel visszavonatoztam, azóta megint Nagyapánál vagyok, és minden visszatért a régi álmos kerékvágásba. Kedden gulyást főztem, Apu-módra, azaz 7 órán keresztül, de ennek eredményeképpen igen ízletes lett. Pedig errefelé se gulyáskrém, se erős pista, se pirosarany... Úgyhogy szenvedtem is, hogy mivel ízesítsek... :D

Álmos kerékvágás 1.

Álmos kerékvágás 2.

Első biciklitúrámnál találtam ezt a mólót.

Álmos kerékvágás 3.

Van biciklim mostmár, 7 sebességes, de hát mint említettem dombok híján elég is ennyi, nem kell váltogatni igazából. Szerencsére itt türelmesek az autósok, úgyhogy nincs halálfélelmem az utakon.

Fekete Bob

Gyurikáéktól elhoztam kb 30 DVD-t, és 3-4 könyvet, hogy legyen mit néznem/olvasnom, mert Nagyapa ezeknek híján volt, letölteni meg ugye nem tudok. Hoztam egy Vavyan Fable könyvet, amit még nem olvastam, és változatlanül nagyon jó szövege van az írónőnek, úgyhogy aki nem ismeri, annak csak ajánlani tudom. Az ő könyveinél érzem mindig, hogy jó, hogy magyar vagyok. Ha valaki megpróbálná bármilyen más nyelvre lefordítani, kb soronként csillagozhatná meg, hogy *lefordíthatatlan szójáték.

Ami még nagy örömömre szolgál, hogy a „Rém hangosan és irtó közel” című könyv, ami igen gyorsan a kedvenc könyveim élmezőnyébe lépett, hamarosan megfilmesítésre kerül. Szóval másnak is feltűnt, hogy nem rossz a könyv. Kicsit félek, hogy nem lesz jó a film, de hát Sandra Bullock játszik benne, úgyhogy reménykedem a lehetetlenben (ti. hogy a jó könyvből sikerül jó filmet csinálni.)

Kb ennyi a mostani történet.

Minden jót mindenkinek!

Balázs

Az első hét

Kedves Ti!

Több ember javaslatára a blogomnál megpróbálok minél több képet és minél kevesebb szöveget alkalmazni, valamint minden blog elején lesz egy kis tartalomjegyzék az elfoglalt embereknek, akik nem érnek rá sokat olvasni, de mégiscsak kiváncsiak, hogy mi történik velem.

Röviden:

- Frankfurtban nem indult el a gép egyik motorja, emiatt át kellett szállnunk egy másik gépre, ami miatt 3 óra késéssel indultunk, kb annyival később is értünk ide.

- Nagyapának eléggé lassú az életritmusa, mondjuk úgy, hogy a napi bevásárlás az már egy program, ami mellé akkor másik program aznapra már nem nagyon fér bele - ideális hely a pihenésre :D

- most lejöttem délre unokatesómékhoz, Gyurikáékhoz, velük lesz kicsit aktívabb pihenés is, úgymint vizipark, mountain bike, barbaque stb... erről majd a következő blogban

Hosszan:

Ez a repülőgép, amivel jöttem. Jó, mi? Látnátok az első osztályt...

Amíg szálltunk fel, sikerült kívülről is csinálnom egy képet a gépről...

Igen, igen jól látjátok, saját érintőképernyős tv mindenkinek!!! :D

A 3 órás késés nem is annyira vészes, ismerős mondta, hogy ugyan így jártak tavasszal, viszont 3 és fél nap kellett, mire elértek Floridáig. Egészen jól jártam. A repülőn volt saját tv-m, ahol kb 20 film, 20 sorozat közül lehetett válogatni, úgyhogy megnéztem az Unknown-t Szabina és Norbi ajánlására, ami jó volt, (akinek tetszett, annak ajánlom az Utánunk a tűzözönt, nem fog csalódni); a Forráskód-ot, ami nekem nagyon bejött, főleg a vége; a kung fu panda 2-t, amiből sokkal többet is ki lehetett volna hozni; és egy negyedik filmet, ami nem lehetett valami jó, mert már nem emlékszem a címére sem... 

Hát aztán hipp-hopp már itt is voltam! Nincs is olyan messze ez az amerika, isten áldja a mozgókép feltalálóját érte!

Nagyapa címe: 300, Sawmill creek court, Ormond Beach, FL  ha erre rákerestek a maps.google-el, akkor láthatjátok is a házat, a zöld kukával együtt, amit tegnap tettem ki a garázsfelhajtóra.

A delfin télen kap télikabátot, nehogy megfázzon. Nehéz is elviselni azt a +15 fokot...

Ebben a házban lakunk most ketten Nagyapával. Internet: betárcsázós. Azaz gmail bejön, ha lebutítom valami régi verzióra. Más nem. Úgyhogy aki szeretne velem kommunikálni, az a fulopbalazs87@gmail.com-ra írjon, azt tuti, hogy naponta megnézem. Mást nem tudok naponta nézni :D

Sokat tévézünk. Az elején ki voltam akadva, mert 8 percenként reklám van. Nem viccelek, 8 perces blokkokban megy a műsör, 5 perces reklámblokkokkal. Az összes csatornán. Az elején nagyon kivoltam, de aztán rájöttem, hogy egy háromfogásos ebédet is meg lehet így főzni kint a konyhában anélkül, hogy akár egy percet is veszítenék a másfél órás (de két és fél órára higított) filmből. Mosogatással együtt... A tv-ről nincs képem, sorry. Phillips. A többit el tudjátok képzelni.

Jah, van három macska, a teraszon laknak, este etetéskor bejönnek. Minden macsakutálatom ellenére kezdem megkedvelni őket. És ez rossz, nagyon rossz... :) Majd Lucy-ról csinálok egy képet, mert igen szép macs.

Egyik nap elmentem sétálni, mert éreztem, ahogy a nem használt izmaim egyre csak sorvadnak el nemhasználtságuk miatt. Ilyenek vannak a környéken, ami egyébként annyira kihalt, mintha egy atomtámadás után egyedül maradtam volna az egész földön.

Jah, és a egyik kerítés mellett láttam szarvasokat. Eléggé közel jönnek a lakott területhez...

Ami még érdekes, hogy a ház mögötti tóban élnek teknősök. Meg hogy Florida az USA második legnagyobb tehéntermelő állama. Js, és sokszor esik az eső, kb minden nap 1-2 órát, egyébként meg dög meleg párás idő van.

Egyik célom, amiért jöttem az az volt, hogy Nagyapa életéből könyvet írjak. Ha más nem, csak a családnak, mert elég sok érdekes dolog történt vele... Egész jól haladok az anyaggyűjtéssel, 7 nap alatt legépeltem 11 oldalnyi nyersanyagot. Ez azért nem rossz :D Csak egy kis ízelítő:

Egyszer Tel Avivban voltak 10 napot, de Nagyapa (Vic) dereka egy hirtelen mozdulatnál kiakadt. Steroid meg fájdalomcsillapító injekció, ahogy az ilyenkor kell, és ágyhozkötöttség több napra. Olyan szintú ágyhoz kötöttség, hogy még a wc-ig sem... Egyik nagydolog után a csomagot Cindy, Nagyapa akkori élettársa, szépen becsomagolta két nejlonzacskóba, de hát még úgy is volt illata. Úgyhogy Cindy elhatározta, hogy leviszi a szálloda kinti kukája mellé, ott aztán nem zavar senkit. Így is történt.

Aztán egyszercsak 10-15 perc múlva, ahogy Cindy nézeget ki az ablakból, egyszer csak szirénázás, villogó rendőrfények meg minden. Bombabiztos ruhába öltözött emberek ugráltak ki az autókból, és egy kis tűzszerészrobot közelített óvatosan, nagyon óvatosan a Cindy által elhelyezett kis csomaghoz.

- Vic, Vic, ezt nem fogod elhinni! - mondta Cindy a nevetéstől fuldokolva.

- MI történt?

- Jöttek a tűzszerészek és most viszik el egy kis robottal a csomagodat!!!!

- Miiiiicsoda? Hova viszik?

- Nem tudom, kifelé...  a strand fele, ahol nincs senki! És most, jajj, neeee, ezt nem hiszem el...

Kis robbanás, aztán csönd.

- Mi történt?

- Felrobbantották!!!! - Cindy alig bírta kimondani a szavakat, annyira kellett nevetnie - Vic, egyszerűen felrobbantották a szarodat!

VÉGIGNÉZNI A SZÁLLODA ABLAKÁBÓL, AHOGY A VÉGTERMÉKEDET FELROBBANTJÁK A TŰZSZERÉSZEK A STRANDON. Megfizethetetlen...

Amúgy Nagyapának még nem mondtam el, hogy könyvet szeretnék írni az életéből, úgyhogy aki telefonon beszél vele, ha lehet, az se tegye... Majd eljön annak is az ideje...

Tegnap, pénteken levonatoztam Gyurikáékhoz, anyai ági unokatestvéremhez és a feleségéhez, Szilvihez Deerfield Beach-be, kb 400 km-el délebbre Nagyapától, hogy a hétvégét velük töltsem. Floridában egyetlen vasútvonal van, amin egy vonat közlekedik délelőtt, és egy délután. Szóval hát jól láthatóan nem a tömegközlekedésre rendezkedett be az ország. Viszont a vonat, amivel jöttem, az Washingtonból jött, ehhez képest kész csoda, hogy csak 1 órát késett az 1600 km-es úton. A tehervonatozást viszont sokkal jobban nyomják, a mi vonatunk előtt ment el egy tehervonat, 110 vagont húzott a két mozdony...

Az utazás kicsit más, mint nálunk. Már a felszállásnál két ember segített; ha nagy a bőröndöd, akkor be kell csekkolnod külön, mint a repülőn; mikor a te állomásod jön, ahol le kell szállnod, akkor szólnak a kalauzok; van kispárna; több helyem volt mint a repülőn... szóval jó volt, eltekintve a minusz 20 fokra állított légkonditól, valamint attól a ténytől, hogy iszonyatosan sokba került. Kb kétszer annyiba, mintha kocsival levezettem volna...

A vonat

Mostanra kb ennyi.

Mindenkinek sok nagyon jót kivánok, vigyázzatok magatokra, decemberben találkozunk!

Balázs