Utolsó blogbejegyzés

Kedves Blogolók!

Elérkeztünk az utolsó blogbejegyzéshez.

Röviden:

- A nov 12-13-ás hétvégét Gyurikáéknál, unokatesóméknál töltöttem megint lent délen.

- A nov 19-20-ás hétvégén vitorlázórepülőztem, valamint Andival, egy itteni doktornővel elmentünk St. Augustinba egy napra körülnézni, ami egy történelmi város.

- A nov 26-27-és hétvégén semmi különös nem történt, de sikerült végre a februári síelés foglalását elindítani.

- Pár nap múlva elindulok hazafele, úgyhogy el kell adnom Fekete Bob-ot, a biciklimet. Nevetségesen alacsony áron, de hát mit tehessen az ember, gazdasági válság van.

Gyurikáék még mindig Miami-tól nem messze, Pompano Beach-en laknak, ami innen vonattal mintegy 5-6 óra. A vonatút most is olyan volt, mint a múltkor, attól eltekintve, hogy most nem aludtam végig. Nem, most sem a táj szépsége varázsolt el, hanem még a múltkor elhoztam Gyurikáéktól kb 20-25 filmet, és azokból még maradt 3-4, amit megnéztem a lefeleúton. Amint leértem, rögtön kocsiba ültünk, és Gyurival átmentünk egyik ismerőséhez, ahol éppen parti volt a szociológia szakos hallgatóknak. Nem voltunk sokan, 6-7 ember, és hát a szociológusok egy külön állatfaj, rá kellett jönnöm (csak úgy, mint az orvosok). Nagyon durva, hogy igazából bármilyen témában sokkal mélyebbre látnak, mint az átlagember. Jól éreztem magam, egy csomó magasröptű beszélgetés zajlott rengeteg témában. Beszéltünk a

-   harmadik világ országairól,

-  arról hogy Haiti (az egyik lány onnan származott) kezdi elveszíteni a kultúráját (saját kaják, saját ruha, saját nyelv) mert az amerikanizáció olyan erős náluk,

- arról hogy a Disney filmekben található rejtett szexuális utalások (amikért rengetegszer perelték már be a Disney-t), valamint politikailag egyáltalán nem korrekt szerepábrázolások (pl az Oroszlánkirályban a hiénáknak, és csak a hiénáknak latin-amerikai akcentusa van) hogyan hatnak a személyiségfejlődésünkre...

- Vagy hogy például rasszizmusnak számít-e, ahogyan a cigányokat kezeljük ma Magyarországon (például ugye mindenki tudja, hogy a cigányok vérében van hegedülés, és a népi zene. De valóban így van? Vagy mivel ez volt a cigányoknak az egyetlen lehetősége „kiemelkedni a szegénységből”, ezért már gyerekkorban erre nevelték a gyerekeiket, és köze sincsen az egésznek a genetikához??)…

Szóval sokmindenről folyt a szó, ami elvarázsolt, hogy mindenki iszonyatosan jól tudott vitázni (véglis ezt tanítják nekik), de úgy, hogy az sosem csapott át veszekedésbe. Szóval érdekes volt látni, de elgondolkodtam, hogy szép-szép, hogy ennyire tudnak a sorok között olvasni, de mennyivel viszi ez előrébb a világot? Meg is kérdeztem Gyurit, aki azt mondta, hogy ezen ő is sokat gondolkozott, és hogy az egyik oktatója mondta azt, hogy „Legyél NEM-rasszista, legyél NEM-szexista, és neveld erre a gyerekeidet is. Máris előrébb vitted a világot.”

Szombaton a tengerparton reggeliztünk, kicsit szeles volt, de a kaja és a kilátás gyönyörű volt.

Na jó, ez egy képeslap-kép, és a valóság sosem ennyire szép, de azért gondoltam beteszem ide ezt a képet.

Aztán elmentünk egy olyan helyre, ahol lehetett minigolfozni, laser tag-ezni (amikor lézerpisztollyal lövöldöztök egymásra, és van rajtad egy mellény, ami érzi, ha lelőttek – minél több embert lelősz, annál több pont, minél többször lelőnek, annál kevesebb…), gokartozni, játékgépeken játszani… Jó-jó, az átlagéletkor 10 és 14 között volt, de ettől függetlenül nagyon jól éreztük magunkat :D

Laser tag

Vasárnap Bar-B-Q-ztunk kint egy parkban, ez kb a magyar grillazésnek felel meg. Dumáltunk, meg sütöttünk csirkét, steak-et, kukoricát, virslit…

Hétfőn Gyurival elmentünk Montain-Bike-ozni (nem mintha lennének hegyek). Egyik Nemzeti parkban vannak kijelölt bicikli utak, ami direkt ilyenre van, kaptam rendesen bukósisakot, bicikliskesztyűt, erre tervezett mountain bike-ot… Hát, néha örültem, hogy volt rajtam sisak. Mindenesetre nagy élmény volt, egy óráig az adrenalin az egekben, közben meg tök jó edzés – tetszett a dolog.

Ez ugyan jól láthatóan nem én vagyok, de ilyesmit csináltunk.

Egy csomót társasoztunk, főztünk, wii-ztünk, úgyhogy gyorsan elment az a pár nap, amit ott töltöttem, kedden reggel már vonatoztam is hazafelé.

Keddtől szombatig semmi érdekes. Nagyapával itthon. Sajnos a kondizás egyre ritkábban jött össze, ellustultam :(.

Szombaton St. Augustin-ba mentünk Andival, a doktornővel akit még Sarasotában ismertem meg a konferencián.

St. Augustin az első telepes város az USA-ban, a portugálok-spanyolok hozták létre, jóval azelőtt, mint hogy északabbra az angolok betették volna ide a lábukat. Azért pont itt, mert elindultak ugye otthonról, és hogy el ne tévedjenek, ugyan azon a szélességi körön maradtak, amin indultak, és az pont ide ért ki. Akkor elnevezték ezt a helyet Floridának – 40 évig az egész Észak-Amerikai kontinenst, a mai Alaszkát és Kanadát is beleértve Floridának hívták…

A város egy kellemes, hangulatos kisváros. Ami különlegessé teszi Amerika többi részével szemben, hogy a belvárosban, ami tele van turistákkal, kisbuszok járnak, meg gyalogosok. Igen ritka az ilyen sétálós hely ebben az országban, jó volt, kicsit európainak érződött.

A jobboldali épületben lévő kis szökőkutas ki- vagy beülős étteremben ebédeltünk...

A helyi erődnél volt ágyúlövés, sosem hallottam még élőben ágyúdördülést, hát eléggé hangos.

Aztán elmentünk az Ifjúság Forrása parkba, ahol láttunk egy planetáriumi előadást, hogy hogyan tájékozódtak régen a csillagok meg a nap alapján, ittunk az Ifjúság Forrásából, láttuk, hogy hol lépett először partra európai ember ezen a kontinensen, és láttunk albínó pávát.

Az ifjúság forrása park

Sétáltunk a város privát egyetemének a területén, ahol óránként túrákat vezetnek az érdeklődő turistáknak, egy gyönyörű épületben vannak a koleszok, meg talán az órák is. Talán emlékeztek még (én már nem emlékeztem rá…) a tavalyi blogból arra a gazdag amerikaira a 19 századból, aki a vasutat építette le egészen Key West szigetéig, nah ő építette ezt ez egyetemet is.

Láttunk egy hotelt is, aminek az alagsorában ma már étterem van, de ugyanott az 1900-as évek elején a „Világ legnagyobb beltéri medencéje” volt, jó kis kénes büdös vízzel :D Amúgy itt nem tudsz egy városon se végigmenni úgy, hogy ne találj valamit, ami a világ legnagyobb, legelső, legszebb, leg-leg-legvalamilye ne lenne. Pl Daytona Beach a világ leghíresebb strandja, tudtátok? :D

Ma...

...és régen.

Vasárnap Nagyapával elmentünk vitorlázórepülőzni, Nagyapa nem ült fel, csak én mentem egy kört. (A történethez hozzátartozik, hogy régen Nagyapa nemzetközi versenyeken vett részt a saját vitorlázórepülőjével, és volt vitorlázórepülő-oktató cége is – kár, hogy mire én belenőttem ebbe, addigra ő már kinőtt belőle). Szóval nem Nagyapával repültem, de így is nagy élmény volt, kipróbálhattam, hogyan reagál a repülő, ha mozgatom a botkormányt, meg ilyenek. Tetszett :D Nagyon :D

Azóta megint nem történt sok újdonság, próbáljuk a síelést a tesóimmal és a pécsiekkel végre lefoglalni, 12-en megyünk, úgyhogy ha nem lesz hó, akkor is biztos, hogy jól fogunk szórakozni. De azért inkább legyen hó…

Megnéztem a Hugo című filmet, mert tetszett a képi világa a bemutató alapján, és kellemesen csalódtam a film cselekményében, ami egy igaz történet alapján készült. Jó volt, de ha moziban nézitek, akkor szigorúan 3D-ben! :D

Csütörtök este indul a repülőm hazafele, úgyhogy péntek délutántól elérhető vagyok a magyar telefonomon, meg úgy általában interneten.

Egy pár napot Pesten töltök, aztán kb egy hetet Pécsett, aztán pár napot Bécsben, aztán egy hetet Mainz-ban (dec 17-dec 23), aztán az ünnepeket otthon, aztán január 2-től Mainzban nekiugrom a hatodéves gyakorlataimnak a német egészségügyi rendszerben, német nyelven :D. Drukkoljatok.

A blogot onnan folytatom, szerintem megmarad ugyanezen név alatt, nem írom át egyfulopnemetbe.blogspot.hu-ra… :D

Mindenkinek boldog decembert, kellemes ünnepeket kívánok, és köszönöm az érdeklődést azoknak, akik velem tartottak :D

Pussssszi,

Balázs