3. bejegyzés - sokadik hét

Kedves Emberek!

Mivel mostanában nem sok minden történt, inkább nem írtam semmiségekről. Most sem történt semmi, de most már elég semmi történt ahhoz, hogy írjak róla.

Nagyjából beállt az életem egy kellemes ritmusra: két nap a konditeremben, egy nap off. Két nap a konditeremben, 1 nap off.... A konditeremben kb 2 órát töltök, de mivel fél óra az út oda biciklivel, fél óra vissza, ezért egy konditerem az egy fél napos program. Hátha még megtoldom a két órás internetezéssel…

Na ez itt a buszmegálló. Nem valami nagyon jól kiépített, mint láthatjátok. Mondjuk buszok sem nagyon járnak. Iskolabuszok igen, abból rengeteg van. És tényleg sárgák. Egyszer egyet a mi házunk előtt is láttam, de az szerintem csak eltévedt…

Ez itt egy iskolabusz. Nem a házunk előtt.

Itt nagy divatja van a telefonálásnak, kb mindent el tudsz intézni telefonon keresztül, amit otthon személyesen valami irodában/interneten intéznél. Egy csomószor először csak egy automatával beszélsz (igen, beszélsz, be kell mondani a telefonba, hogy mit akarsz, és az automata beszédfelismer téged). Utána beszélsz élő emberrel. De kb mindent el tudsz intézni telefonon át. A legtöbb reklám is a tévében úgy végződik, hogy „Hívd a 1-800-***-**** számot!”. Szóval még a reklámok is a telefonra építenek.

Mielőtt kijöttem volna, Dt (Zsóka) ismerve eddigi életmódomat, utasításba adta, hogy szigorúan pihennem kell, és nem csak testileg, hanem agyilag is. Úgyhogy meg lett mondva, hogy nem tervezhetem el előre, hogy mit fogok csinálni :D. Hát, félsikert értem el, nincsen beosztva az életem percre pontosan előre 2 hétre, hanem mindig csak a következő fél napot gondolom át nagy vonalakban…  Jó eredményt értem el, a vérnyomásom is csökkent már 5-10 Hgmm-t az egyhónapnyi relaxációs kúra eredményeképpen :D

Múlt héten Biketoberfest volt, ami azt jelenti, hogy 4 napra kb 100.000 motoros az államok minden részéről leruccant ide a városba. Komolyan mondom, mindenhol motorok voltak, ha nagy motorimádó lennék, csorgott volna a nyálam a jobbnál jobb motorok után. Rengetegen voltak… Az egész város felpezsdült, mindenhol fesztiválhangulat, bikinis lányok mosták a motorokat 5 dollárért… Nem volt rossz. Bár nem kell mondanom, milyen megjegyzéseket tettek, amikor megálltam a piros lámpánál 30 Harley Davidson-os mellett a kis kempingbiciklimmel… Csak emlékeztetőül:

Ez itt Fekete Bob, a biciklim...

és pedig egy Harley.

Nagyapával napi 3-4 órát sakkozunk, váltakozó sikerrel. Hagy melyikünk nyer, az attól függ, hogy melyikünk fáradtabb éppen aznap. Mert aki fáradt, az hibázik. Aki hibázik, az veszít :D

Clio, az egyik macska annyira megbarátkozott velem, hogy Nagyapa gondolkodik rajta, hogy hazaküldje velem… Hevesen tiltakozom ellene.

Eszméletlenül lehűlt a levegő mostanában. Tegnap jöttem haza fél hét körül a kis kempingbiciklmen (Fekete Bob!), és fáztam a rövidgatya-póló összeállításban. Nem tudom otthon mi a helyzet, de itt igen hideg lett, úgyhogy most már lehet, hogy hosszúujjú pólót kell magammal vinni esténként… Szörnyű, egyszerűen szörnyű… Amúgy sose tudom, hogy mennyire van meleg/hideg, mert itt Fahrenheitben mérik a hőmérsékletet. Az a jó, hogy könnyú átszámolni, mert Celsius = (Fahrenheit-32)*5/9… :S

Itt nagy divatja van a Halloween-ra készülésnek:

Ezt az utcanévtáblát találtam:

"Rejtett dombok utca" Mint már írtam itt nincsenek dombok.  Ezért felettébb viccesnek találtam a rejtett dombok elnevezést. Hova rejtették őket, a föld alá??? 

Egyszer voltam a strandon. Csak térdig mentem be az óceánba. Illetve az én tervem az volt, hogy csak térdig, de aztán két hullám úgy döntött, hogy inkább legyek tök vizes. Vagy hát hogy tökig vizes, hogy egészen pontos legyek…

Nem olyan rossz hely ez... :D

Mostanra ennyi.

Puszi mindenkinek,

Balázs