2. bejegyzés - 2-3. hét

Kedves Blogolóim!

Eltelt megint egy pár nap.

Ami történt, röviden:

Gyurikáéknál voltam múlt hétvégén (szept. 24-25), voltunk viziparkban, moziban, masszíroztam. Hétfőn visszajöttem, azóta vettünk biciklit, találtunk netezős helyet (torrentezni nem lehet sajnos), valamint a macskák megszoktak annyira, hogy most már előszeretettel terpeszkednek el mellettem, de még inkább az én helyemen, mindenhol rengeteg macskaszőrt hagyva maguk után. :S

Ő Lucy, sokéves (8-9). Ha kaja van nálad, a legjobb barátod. Ha nincs, akkor  viszont elfelejtheted...

Clio, és lánya, CC (CC=CarbonCopy=pontos másolat)

Hosszabban:

Pénteken érkeztem meg Gyurikáékhok, akkor írtam az előző blogot.

Szombaton a víziparkban voltunk, tök jó volt. De hát Florida időjárása olyan ebben az esős évszakban, hogy minden nap esik, úgyhogy délután 2-3 körül haza kellett jönnünk, mert elkezdett zuhogni az eső, és villámlott is, és ilyenkor mindenkit kizavarnak a ízből, mivelhogy Florida legmagasabb hegye is csak 125 méter, és az sem itt van, hanem 600 km-el arrébb, ezért elég sanszos, hogy a helyi magaslatnak számító csúzdákba csap bele a villám.

Ez az egyik óriástölcsér. A kevésbé félelmetes. 

Nem aprózták el a méreteket. Óriáscső, 4 emberes úszógumival :D

A félelmesetesebb óriástölcsér. Be van fedve, úgyhogy amikor hirtelen eltűnik alólad a talaj és beleesel a tölcsérbe, nem látsz mást, csak ahogy a hipnotikus fekete-fehér minta mozog előtted. Igazán szürreális.

Ezt kihagytuk. Pedig jól néz ki.

Csak hogy fogalmatok legyen a tölcsér méreteiről :D

Úgyhogy szépen hazatipliztunk, aztán lett kaja, meg pihi. Gyurikával hajnali 3-4-ig dumáltunk, mindenféléről. Új lakásba  költöztek, ami nagyon hangulatos és szépen berendezett. Sajnos no kép nincs.

Vasárnap megmasszíroztam Szilvit, meg elmentünk moziba, megnéztük a Killer Elite-t, amit a kritikák nagyon alulértékeltek, pedig nem volt rossz egyáltalán. Közben eszembe jutott, amin 2 hete gondolkodtam, hogy mi volt a 4. film a repülőn idefele, amit láttam, és rájöttem, hogy a „Vizet az elefántoknak”, ami egyébként egészen jó volt, nem tudom, miért nem tudtam 2 hétig visszaemlékezni a filmre…

Hétfőn reggel visszavonatoztam, azóta megint Nagyapánál vagyok, és minden visszatért a régi álmos kerékvágásba. Kedden gulyást főztem, Apu-módra, azaz 7 órán keresztül, de ennek eredményeképpen igen ízletes lett. Pedig errefelé se gulyáskrém, se erős pista, se pirosarany... Úgyhogy szenvedtem is, hogy mivel ízesítsek... :D

Álmos kerékvágás 1.

Álmos kerékvágás 2.

Első biciklitúrámnál találtam ezt a mólót.

Álmos kerékvágás 3.

Van biciklim mostmár, 7 sebességes, de hát mint említettem dombok híján elég is ennyi, nem kell váltogatni igazából. Szerencsére itt türelmesek az autósok, úgyhogy nincs halálfélelmem az utakon.

Fekete Bob

Gyurikáéktól elhoztam kb 30 DVD-t, és 3-4 könyvet, hogy legyen mit néznem/olvasnom, mert Nagyapa ezeknek híján volt, letölteni meg ugye nem tudok. Hoztam egy Vavyan Fable könyvet, amit még nem olvastam, és változatlanül nagyon jó szövege van az írónőnek, úgyhogy aki nem ismeri, annak csak ajánlani tudom. Az ő könyveinél érzem mindig, hogy jó, hogy magyar vagyok. Ha valaki megpróbálná bármilyen más nyelvre lefordítani, kb soronként csillagozhatná meg, hogy *lefordíthatatlan szójáték.

Ami még nagy örömömre szolgál, hogy a „Rém hangosan és irtó közel” című könyv, ami igen gyorsan a kedvenc könyveim élmezőnyébe lépett, hamarosan megfilmesítésre kerül. Szóval másnak is feltűnt, hogy nem rossz a könyv. Kicsit félek, hogy nem lesz jó a film, de hát Sandra Bullock játszik benne, úgyhogy reménykedem a lehetetlenben (ti. hogy a jó könyvből sikerül jó filmet csinálni.)

Kb ennyi a mostani történet.

Minden jót mindenkinek!

Balázs