Az első hét

Kedves Ti!

Több ember javaslatára a blogomnál megpróbálok minél több képet és minél kevesebb szöveget alkalmazni, valamint minden blog elején lesz egy kis tartalomjegyzék az elfoglalt embereknek, akik nem érnek rá sokat olvasni, de mégiscsak kiváncsiak, hogy mi történik velem.

Röviden:

- Frankfurtban nem indult el a gép egyik motorja, emiatt át kellett szállnunk egy másik gépre, ami miatt 3 óra késéssel indultunk, kb annyival később is értünk ide.

- Nagyapának eléggé lassú az életritmusa, mondjuk úgy, hogy a napi bevásárlás az már egy program, ami mellé akkor másik program aznapra már nem nagyon fér bele - ideális hely a pihenésre :D

- most lejöttem délre unokatesómékhoz, Gyurikáékhoz, velük lesz kicsit aktívabb pihenés is, úgymint vizipark, mountain bike, barbaque stb... erről majd a következő blogban

Hosszan:

Ez a repülőgép, amivel jöttem. Jó, mi? Látnátok az első osztályt...

Amíg szálltunk fel, sikerült kívülről is csinálnom egy képet a gépről...

Igen, igen jól látjátok, saját érintőképernyős tv mindenkinek!!! :D

A 3 órás késés nem is annyira vészes, ismerős mondta, hogy ugyan így jártak tavasszal, viszont 3 és fél nap kellett, mire elértek Floridáig. Egészen jól jártam. A repülőn volt saját tv-m, ahol kb 20 film, 20 sorozat közül lehetett válogatni, úgyhogy megnéztem az Unknown-t Szabina és Norbi ajánlására, ami jó volt, (akinek tetszett, annak ajánlom az Utánunk a tűzözönt, nem fog csalódni); a Forráskód-ot, ami nekem nagyon bejött, főleg a vége; a kung fu panda 2-t, amiből sokkal többet is ki lehetett volna hozni; és egy negyedik filmet, ami nem lehetett valami jó, mert már nem emlékszem a címére sem... 

Hát aztán hipp-hopp már itt is voltam! Nincs is olyan messze ez az amerika, isten áldja a mozgókép feltalálóját érte!

Nagyapa címe: 300, Sawmill creek court, Ormond Beach, FL  ha erre rákerestek a maps.google-el, akkor láthatjátok is a házat, a zöld kukával együtt, amit tegnap tettem ki a garázsfelhajtóra.

A delfin télen kap télikabátot, nehogy megfázzon. Nehéz is elviselni azt a +15 fokot...

Ebben a házban lakunk most ketten Nagyapával. Internet: betárcsázós. Azaz gmail bejön, ha lebutítom valami régi verzióra. Más nem. Úgyhogy aki szeretne velem kommunikálni, az a fulopbalazs87@gmail.com-ra írjon, azt tuti, hogy naponta megnézem. Mást nem tudok naponta nézni :D

Sokat tévézünk. Az elején ki voltam akadva, mert 8 percenként reklám van. Nem viccelek, 8 perces blokkokban megy a műsör, 5 perces reklámblokkokkal. Az összes csatornán. Az elején nagyon kivoltam, de aztán rájöttem, hogy egy háromfogásos ebédet is meg lehet így főzni kint a konyhában anélkül, hogy akár egy percet is veszítenék a másfél órás (de két és fél órára higított) filmből. Mosogatással együtt... A tv-ről nincs képem, sorry. Phillips. A többit el tudjátok képzelni.

Jah, van három macska, a teraszon laknak, este etetéskor bejönnek. Minden macsakutálatom ellenére kezdem megkedvelni őket. És ez rossz, nagyon rossz... :) Majd Lucy-ról csinálok egy képet, mert igen szép macs.

Egyik nap elmentem sétálni, mert éreztem, ahogy a nem használt izmaim egyre csak sorvadnak el nemhasználtságuk miatt. Ilyenek vannak a környéken, ami egyébként annyira kihalt, mintha egy atomtámadás után egyedül maradtam volna az egész földön.

Jah, és a egyik kerítés mellett láttam szarvasokat. Eléggé közel jönnek a lakott területhez...

Ami még érdekes, hogy a ház mögötti tóban élnek teknősök. Meg hogy Florida az USA második legnagyobb tehéntermelő állama. Js, és sokszor esik az eső, kb minden nap 1-2 órát, egyébként meg dög meleg párás idő van.

Egyik célom, amiért jöttem az az volt, hogy Nagyapa életéből könyvet írjak. Ha más nem, csak a családnak, mert elég sok érdekes dolog történt vele... Egész jól haladok az anyaggyűjtéssel, 7 nap alatt legépeltem 11 oldalnyi nyersanyagot. Ez azért nem rossz :D Csak egy kis ízelítő:

Egyszer Tel Avivban voltak 10 napot, de Nagyapa (Vic) dereka egy hirtelen mozdulatnál kiakadt. Steroid meg fájdalomcsillapító injekció, ahogy az ilyenkor kell, és ágyhozkötöttség több napra. Olyan szintú ágyhoz kötöttség, hogy még a wc-ig sem... Egyik nagydolog után a csomagot Cindy, Nagyapa akkori élettársa, szépen becsomagolta két nejlonzacskóba, de hát még úgy is volt illata. Úgyhogy Cindy elhatározta, hogy leviszi a szálloda kinti kukája mellé, ott aztán nem zavar senkit. Így is történt.

Aztán egyszercsak 10-15 perc múlva, ahogy Cindy nézeget ki az ablakból, egyszer csak szirénázás, villogó rendőrfények meg minden. Bombabiztos ruhába öltözött emberek ugráltak ki az autókból, és egy kis tűzszerészrobot közelített óvatosan, nagyon óvatosan a Cindy által elhelyezett kis csomaghoz.

- Vic, Vic, ezt nem fogod elhinni! - mondta Cindy a nevetéstől fuldokolva.

- MI történt?

- Jöttek a tűzszerészek és most viszik el egy kis robottal a csomagodat!!!!

- Miiiiicsoda? Hova viszik?

- Nem tudom, kifelé...  a strand fele, ahol nincs senki! És most, jajj, neeee, ezt nem hiszem el...

Kis robbanás, aztán csönd.

- Mi történt?

- Felrobbantották!!!! - Cindy alig bírta kimondani a szavakat, annyira kellett nevetnie - Vic, egyszerűen felrobbantották a szarodat!

VÉGIGNÉZNI A SZÁLLODA ABLAKÁBÓL, AHOGY A VÉGTERMÉKEDET FELROBBANTJÁK A TŰZSZERÉSZEK A STRANDON. Megfizethetetlen...

Amúgy Nagyapának még nem mondtam el, hogy könyvet szeretnék írni az életéből, úgyhogy aki telefonon beszél vele, ha lehet, az se tegye... Majd eljön annak is az ideje...

Tegnap, pénteken levonatoztam Gyurikáékhoz, anyai ági unokatestvéremhez és a feleségéhez, Szilvihez Deerfield Beach-be, kb 400 km-el délebbre Nagyapától, hogy a hétvégét velük töltsem. Floridában egyetlen vasútvonal van, amin egy vonat közlekedik délelőtt, és egy délután. Szóval hát jól láthatóan nem a tömegközlekedésre rendezkedett be az ország. Viszont a vonat, amivel jöttem, az Washingtonból jött, ehhez képest kész csoda, hogy csak 1 órát késett az 1600 km-es úton. A tehervonatozást viszont sokkal jobban nyomják, a mi vonatunk előtt ment el egy tehervonat, 110 vagont húzott a két mozdony...

Az utazás kicsit más, mint nálunk. Már a felszállásnál két ember segített; ha nagy a bőröndöd, akkor be kell csekkolnod külön, mint a repülőn; mikor a te állomásod jön, ahol le kell szállnod, akkor szólnak a kalauzok; van kispárna; több helyem volt mint a repülőn... szóval jó volt, eltekintve a minusz 20 fokra állított légkonditól, valamint attól a ténytől, hogy iszonyatosan sokba került. Kb kétszer annyiba, mintha kocsival levezettem volna...

A vonat

Mostanra kb ennyi.

Mindenkinek sok nagyon jót kivánok, vigyázzatok magatokra, decemberben találkozunk!

Balázs